A kolin szerepe az emberi táplálkozásban

Bevezetés

A kolin, egy gyakran a B-vitaminokkal együtt csoportosított esszenciális tápanyag, kulcsszerepet játszik az emberi egészség szempontjából kulcsfontosságú különböző élettani folyamatokban [1]. Jelentősége ellenére a kolin szerepe továbbra is alulértékelt a táplálkozással kapcsolatos általános diskurzusban. Ennek az áttekintésnek a célja, hogy megvilágítsa a kolinnal kapcsolatos tudományos ismereteket, élettani funkcióit, táplálkozási forrásait, anyagcsere-útvonalait és a nem megfelelő bevitel egészségi állapotra gyakorolt hatásait.

A kolin, amelyet az Institute of Medicine [2] először 1998-ban ismert el étrendi szükségletként, azóta az emberi egészségben betöltött sokrétű szerepe miatt került a figyelem középpontjába. A foszfolipidek, neurotranszmitterek és metil-donorok alkotórésze, amely befolyásolja a sejtek szerkezetét, a neurotranszmissziót, a lipidanyagcserét és az epigenetikai szabályozást.

Fiziológiai funkciók

A kolin elsődleges funkciója a sejtmembrán integritásában rejlik [3], ahol hozzájárul a foszfatidil-kolin, az egyik legfontosabb foszfolipid szintéziséhez. Ez a szerepe kiterjed a neurotranszmitterek, különösen az acetilkolin szintézisére, ami hatással van a kognitív funkciókra, a memóriára és az izomkontrollra. A kolin továbbá szerves része a lipidanyagcserének, segítve a zsírszállítást és a máj egészségét a májszteatózis megelőzésével.

Táplálékforrások és metabolikus útvonalak

A táplálékkal bevitt kolin elsősorban állati eredetű termékekből, például tojásból, májból, halból és baromfiból származik, kisebb mennyiségben pedig növényi forrásokból, például keresztesvirágú zöldségekből és hüvelyesekből [5]. Felvételkor a kolin foszforiláción megy keresztül foszfokolinná, majd szekvenciális metiláción, hogy bétaint képezzen, vagy a Kennedy-útvonalon keresztül acetilkolinná alakuljon át. A felesleges kolin bétainná oxidálódhat, hozzájárulva a homocisztein anyagcseréhez.

A tojás az egyik legjobb kolinforrás. Egy tojás körülbelül 147 mg kolint tartalmazhat, ami a napi kolinérték mintegy 27%-a [8].

Az Egyesült Államokban a táplálékkal elfogyasztott kolin mintegy fele foszfatidil-kolin formájában van jelen [6,7].

Ajánlott napi érték

Az Egyesült Államokban az FDA a kolin napi értékét (DV) napi 550 mg-ban határozta meg [4]. Ez mind a felnőttekre, mind a gyermekekre (4 éves és idősebb) vonatkozik. Ez a napi érték a lakosságot lefedő megfelelő kolinbevitelen alapult [4].

A megfelelő kolinbevitel eltér a napi értéktől [4]. A 19 éves és idősebb emberek számára a napi megfelelő bevitel a 19 éves férfiak esetében 550 mg, a nők esetében 425 mg. Terhes nők esetében a megfelelő bevitel 425 mg, de szoptató nők esetében 550 mg.

Táplálékkiegészítők

A kolin különböző táplálékkiegészítőkben kapható. Egyes táplálékkiegészítők csak kolint tartalmaznak, mások B-komplex vitaminokkal kombinálva, és némelyikben a kolin multivitamin/ásványi anyag készítményekkel párosul [9].

A táplálékkiegészítőkben a kolin tipikus mennyisége 10 mg és 250 mg között mozog.

Az étrend-kiegészítőkben található kolin formái közé tartozik a kolin-bitartarát, a foszfatidil-kolin és a lecitin.

A nem megfelelő bevitel egészségügyi következményei

A kolinhiány a májműködés károsodásában, izomkárosodásban és kognitív hiányosságokban nyilvánul meg, ami kiemeli a kolin nélkülözhetetlenségét. A veszélyeztetett populációk közé tartoznak a terhes nők, mivel a magzatnak fokozott igénye van az idegrendszeri fejlődésre. A kolin metabolizmust befolyásoló genetikai variánsok tovább fokozzák a hiányhoz kapcsolódó rendellenességekre való egyéni fogékonyságot.

Következtetés

Összefoglalva, a kolin az emberi táplálkozás kritikus, de alulértékelt tápanyagaként jelenik meg, amely messzemenő hatással van az egészségre és a jólétre. A megfelelő bevitel elősegítése és a hiányhoz kapcsolódó kockázatok mérséklése érdekében elengedhetetlen a kolin különböző szerepeinek, anyagcsere-útvonalainak, táplálkozási forrásainak és a kapcsolódó egészségügyi eredményeknek a megértése. A kolin árnyalt funkcióinak és az optimális táplálkozási stratégiáknak a további kutatása indokolt az emberi egészség optimalizálása érdekében az egész élettartam során.